Szóval, az úgy volt, hogy a
kétkerekűekkel való kapcsolatomat a bringázás alapozta meg. Imádtam
unokatestvéremékkel, iskolatársakkal, barátokkal felpattanni és kitekerni az
erdőbe, határba, ki tudja hova…nem is érdekelt…csak előre. Nem a sport érdekelt
a dologban, csak a menni vágyás. Hatalmas szerencsémre nem belvárosi gyerek
voltam, hanem a fővárosi agglomerációban nőttem fel. Talán ez is alapot adott,
hogy számomra nem volt ismeretlen a természet, az utazás.
Aztán unokatestvérem, miután
mindketten körül-belül egyszerre szereztük meg a „B” kategóriás jogsit, gazdagabb
lett egy Aprilia RS 50-nel. Természetesen evett a fene meg az irigység de
hamarosan az én életem is vett egy olyan fordulatot. Az egyetemen kihagytam egy
fél évet és elmentem dolgozni a Magyar Postához. Mivel már volt autós jogsim,
jött az ötlet, hogy legyek motoros futár. Mikor ráültem, életemben először egy
Simpson S51-re (olyan szinten nem tudtam, hogy mit hogyan kell csinálni, hogy
az udvaron nem tudtam vele egy kört menniJ )tudtam,
hogy innentől kezdve nincs megállás. És nem is álltam meg…
Miután újra szeptember lett, ideje
volt visszamenni az egyetemre. Persze a jogosítványt is sikerült megszerezni,
de mivel még csak 19 éves voltam, csak az Akorl. kategóriát ütötték be a
rózsaszín kártyámra. Unokatesóm, hogy éleződjön kettőnk között a verseny szintén
előrukkolt a jogosítvánnyal, de neki motort is hozott az élet az Aprilia
helyére, egy Suzuki GSX 250-et. A kéthengeres csoda, bár nem egy mai járgány
volt, ment tisztességgel, és nem is nézett ki rosszul (persze utólag
belegondolva nagyot vigyorgok rajta). Persze engem megint megevett a fene,
aztán úgy jött a dolog, hogy egyik kollégám éppen árulta a saját motorját abban
a kategóriában amit kerestem. Meg is beszéltük az időpontot, elmentem,
megnéztem és mit ad isten? Megmondom: egy 1990-es Suzuki GSF-250-est. A fekete
színű szürkített plexis bandita úgy megtetszett. Persze a Simpson után
óriásinak és dögnehéznek tűnt, ráadásul mikor a tulaj vitt egy kanyart azonnal
beleszerettem. A hangja egyenesen zseniálisnak tűnt, a forma meg egyenesen
csajozós motor benyomását keltette. Nem sokkal később meg is született az
üzlet, 2007 szeptemberében enyém is lett a vas, és most már nem engem evett a
fene. Egy ideig le sem lehetett vakarni róla, mindenhova azzal jártam, túrázni,
egyetemre, bevásárolni, vagy csak át a haverokhoz, aztán egyszer csak jött a
fekete leves.
Már pontosan nem emlékszem mikor,
talán 2010-ben jöttek az első hibák rajta, elkezdte tönkretenni a kezelésmentes
akkumulátorokat a motor. kiderült, hogy a feszültség szabályozója ment tönkre.
Ki lett cserélve, új akku, aztán a gyertyák mentek tönkre. Majd szépen sorjában
más hibák is kijöttek, végül az elektronika is megadta magát. Hosszas szerelés,
hibakeresés után sem sikerült megtalálni a hibákat, szerelők drágábbnál drágább
árakat mondtak, már aki elvállalta volna (mert a 250-es Bandit belpiacos
ugyebár). Ekkor mivel anyagilag nem úgy alakult az életem, volt más priorítás
úgy döntöttem hagyom a fenébe az egészet. Időközben
elköltöztem otthonról, sikeresen leállamvizsgáztam, családot alapítottam, munkahelyem
lett, szóval rendeződött az élet. A bandita meg egészen 2014 őszéig csak
búslakodott apámék garázsában napfény után sóvárogva.
2014-ben aztán mikor családostól
szüleimnél töltöttünk egy hétvégét úgy döntöttünk szétszedjük és megnézzük a
ketyerét, hátha mégis tudunk valamit kezdeni vele. Miután a
feszültségszabályozó sikerült helyettesíteni egy kölcsön darabbal már csak az
igniter maradt amit javítani kellett. Mivel bonthatatlan dobozról volt szó,
próba cseresznye megbontottuk a burkolatot, hátha javítható az elektronika.
Gondoltuk, jobban úgysem tudjuk elrontani. A meghibásodott feszültségszabályozó
miatt kiégett egy zéner dióda. Apám átforrasztotta, összeraktuk, benzin bele és
kulcs elfordít. A műszerfalon életre keltek a kis lámpák, gombnyomás, és láss
csodát, tekerni kezdett az önindító, ugyan a pöfögés elég össze-vissza jött de
ezek szerint volt szikra is. Hirtelen visszajött a lelkesedés, apámat is régen
láttam ennyire izgatottnak. Végül lekaptuk a karburátorsort, kitakarítottuk azt
is, persze ahol lehetett el volt tömődve. Még aznap beszereztem minden
szükséges alkatrészt ami kell, új gyertya, feszültségszabályozó (mivel a
típushoz való gyári 70.000
Ft így egy 5000 Ft-os Keeway háromfázisúval lett
helyettesítve), akku, fékbetétek, olaj, szűrő, miegyebek. Rá egy hétre
sikeresen le is vizsgázott a motor és innentől kezdve ismét jöhetett a
mámor…amíg asszony meg nem látta a számlát, hogy ez mibe került.
Hosszú kihagyás után lényegében
újra kellett tanulnom motorozni. Most már sokkal érettebb fejjel, és más
hozzáállással, meg persze teszteltem a vasat is. Egyre nagyobb túrákra mentem
vele, a kezdeti 10-15 km-es távolságok (ne kelljen sokat tolni hazafele, ha
lerohad) kitolódtak 30-50 km-es túrákra. Végül asszonyt is sikerült
felcsábítani mögém, a tesztek során. A teszt fénypontja az volt, amikor
Kismarosról Uzsára mentünk le ketten, felcsomagolva, erősen a felső terhelési
határ közelében (talán fölötte is). Igazi erőpróba volt mindenkinek, és bár
voltak kétségeim, hogy megérkezünk a 330 km-re lévő célállomásra, de végül
sikerült.
És itt jött el az a pillanat amikor
azt mondtam, ez nekem már kevés. Hősiesen megtettük az utat visszafelé is, de
érezni lehetett, hogy a gép elérte fizikai teljesítőképességének határait és
van amire már nem alkalmas. Sajnos a hosszú távú kétszemélyes utazás már nem
neki találták ki. Majd egy külön topicban írok pontosabb leírást a Banditáról.
A döntés hamar megszületett, kell
egy nagyobb vas. Persze arról szó sem lehetett, hogy egy autó mellett két
motort is fenntartsak így Bandita eladó sorba került. 2015 január-februárjában
jelentkezett érte egy fiatal hölgy. Telefonban megbeszéltük a dolgokat, hogy
mikor jönnének megnézni. Mikor találkoztam a hölggyel kellemeset csalódtam,
telefonos beszélgetésünk alapján másra számítottam. És mikor meglátta Banditát,
meghallotta a hangját rögtön láttam, hogy beleszeretett. Nem is csoda, annak
idején én is 10 másodperc alatt zúgtam bele. Megírtuk az adásvételi szerződést,
tettük föl a motort az utánfutóra és vitték. Akkor egy világ tört össze bennem,
de be kellett látnom, ez a motor 25 éves, kiszolgálta már a magáét, és igazából
amire használtam volna már nem alkalmas. Nagyon szerettem, és a mai napig
hiányzik a gyönyörű mély egyenletesen duruzsoló hangja. De ennek tanulókezekben
van a helye, oda való, és megnyugtat, hogy gondos gazdához került.
Hetekig csak a hirdetéseket
böngésztem, motoros videókat néztem a youtube-on, asszony meg majd megbolondult
tőlem (nem értette, hogy rázhat ez meg ennyire). Döntenem kellett,
lakásfelújítás, vagy motorkerékpár, a kettő együtt nem megy. Aztán a szerencse
úgy jött, hogy mindkettőre előkerült a fedezet, így az élet kárpótolt. Ekkor
már csak az merült föl kérdésként, hogy egy kicsit idősebb nagymotort vegyek,
és hozzá leteszem a korlátlan jogosítványt, vagy keresek egy immáron A2-es
kategóriába tartozó motorkerékpárt (menet közben, mert lejárt a jogsim és
cseréltem megtudtam, hogy a korlátos jogosítvány teljesítményhatárát 35 kW-ra
emelték, áldja az ég Brüsszelt!). Mivel nekem olcsó fenntartású, költséghatékony
megoldás kellett, ami hétköznapi használatra alkalmas leginkább, a régebbi de
nagyobb köbcentis motorok kiestek, a jó állapotú motorok drágábbak voltak mint
amit keretként meghatároztunk, az olcsóbbak meg mind vagy töröttek, vagy
széthajtottak voltak. Így találtam rá az egyszerűbb de nem annyira idős GS 500
széria F-es burkolt változatára. Rögtön megtetszett, és némi keresgélés meg
válogatás után rá is találtam a számomra tökéletes példányra.
És innen indul az időszámítás…
Ami ezután következett az a jelen és a
jövő. Bár nagyon új volt számomra a gép (mondhatni teljesen szokatlan) azért
össze lehetett vele gyorsan barátkozni. A burkolt változat meg számomra
kifejezetten tetszik bár tény és való, hogy egy esetleges útszéli szerelésnél
igencsak praktikátlan. Szerintem egyébként nem kellene bemutatnom a GS 500-ast,
ez a típus szinte fogalom az öregebbek körében, ennek ellenére mégis megteszem
az újabbak kedvéért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése