Márciusi eső avagy áprilisi tréfa?

Sziasztok!

Próbálgatom csiszolgatni a blogomat, de megmondom őszintén analfabéta vagyok. Csak az másfél órámba telt mire sikerült egy Picasa webalbumot beilleszteni, de sajnos ezt dobta a gép.

A mai nap voltam olyan bátor, hogy motorral indultam el reggel dolgozni...2 fokban. Természetesen volt annyi eszem, hogy aláöltözzek, így 90-es tempónál se fagytam le, gond nélkül megérkeztem Márianosztrára. Ami viccesebb volt az a hazamenetel. Szobra tettem egy kis kitérőt, mert ezt-azt el kellett intéznem. Onnan a 12-es. főúton elindulva szembesültem az alábbi látvánnyal Zebegénynél:

Segítek egy kicsit, szemben a Visegrádi-hegység normál esetben szépen látszik, itt meg takarja az esőfüggöny. Mivel a legközelebbi benzinkút Nagymaroson van ahol el tudnék bújni, nincs más mint előre. Az eső rá is kezdett tisztességesen, akkora cseppekben esett, hogy azt hittem jégeső. Szabályosan kopácsolt a sisakomon. Hogy az élményt fokozódjon, egy Godzilla méretű szörnyeteg is a sisakomnak csapódott, csattan is tisztességeset. A vidám az volt amikor megpróbáltam letörölni a sisakomról a földi maradványait, aminek eredményeként alaposan szét is kentem, hogy még véletlenül se lássak semmit. Ügyes vagyok mi? Nagymarosig igen intenzíven szakadt, és a szél is felerősödött egyszer-egyszer. Sajnos a Dunakanyar egy szélcsatorna ebből az esetből. Továbbá a mai nap narancs riasztás volt érvényben a megyére így el tudjátok képzelni mi lehetett ott. A benzinkútnál mikor megálltam kissé enyhült az idő, de az eső nem állt el teljesen. Gyorsan csináltam pár képet még a kedvetekért.

Megragadva az alkalmat úgy döntöttem kibírom már hazáig, igazából ekkor éreztem, hogy kezdek áthűlni. Gondoltam gyorsan hazaérek. Ezzel nem is volt gond, azzal már inkább, hogy sikerült kifognom egy kisebb kamion konvojt, néhány mazsolával. Mire megelőzgettem őket úgy néztem ki mint a lef*sott kilométerkő (éljen a felcsapódó sár). Vicces előzés közben a kesztyűvel plexit törölgetni, aki merész próbálja ki nyugodtan.

Hogy a paripáról is ejtsek pár szót, nem lehetett rá panaszom. A reggeli hidegben félig behúzott szívatóval zökkenőmentesen indult, a bemelegedésről meg írtam, hogy eltart neki egy darabig. Visszafelé az esővel sem volt gondja, a gumik szerencsére jól tapadnak a nyálkás úton is. Ami átfutott az agyamon, hogy az első kerék pont felcsapja a vizet a motorblokk aljára és gőzfürdőt fog eredményezni. Tudni illik, hogy az első sárvédő nem nyúlik túlságosan hátra ami simán eredményezhet ilyet. Szerencsére ilyesmi nem történt, különben megtudtam volna mi hiányzik még az életemből. Ennek ellenére megérkezéskor körbenéztem a vasparipát és konstatáltam, hogy úgy néz ki ahogy én éreztem magam az utam végére.

További képekért kattints ide